A nyilvános telefonok felállítására 1927-ben az IBUSZ Rt. kért engedélyt, majd a Magyar Vasúti Forgalmi Rt.-vel közösen megalapította a Magyar Telefonautomata Rt.-t. A helyi beszélgetés díja a harmincas években 20 fillér volt * „a vashatos”, ebből az államnak 6 fillér jutott. Az 1943-ban meghatározott 30 fillér már problémákat okozott, mert több érmét kellett bedobni, emiatt a műszaki hibák száma megháromszorozódott. A kérdést végül a tantusz bevezetése oldotta meg. Eredete onnan származik, hogy az illető bedobott egy tantuszt, tárcsázott, majd várt az összekapcsolásra. A hívott jelentkezésekor egy csengő-bongó hang volt hallható. Az érme beleesett a perselybe. A szólás akkor használatos, ha valaki csak sokára ért meg valamit, vagy sokára jön rá valamire.